Galéria
Hidegkúti hangulatok
  • Hidegkút 2021
  • Hidegkúti képek
  • Forralt bor 2012
    Tudd, a jó borivó megadja a módját, Nem adja vendégnek, csak a bora jóját. Forralt bor nátha ellen, hozzávalók: 1 l vörösbor, 8 dkg cukornak megfelelő méz, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, 1 teáskanál erős Pista vagy cseresznyepaprika, citromkarikák. Javaslat: nem egyedül fogyasztani, majd forró emberbőrrel takarózni! :-))))
Épületek
Arcok
Események
  • Batyus Banya Bál 2005
    - Jó estét, hársfa! Hová készülsz? - Bálba! - Hová, milyen bálba? - Hold udvarába, Batyus Banya Bálba! - Mit csinálsz ott? - Gyere velem, majd meglátod! Ághegedűn muzsikálok, seprűnek nyelet adok! (Csóri Sándor nyomán) Az 1. Batyus Banya Bál, "Banya" szervezésben - férfiaknak kizárólag csak NŐI jelmezben! A seprű sem hiányzott!
  • 2011 történései
  • 2012 történései
    • Találkozás a tanítókkal 12 05 28
    • Gyermekfarsang 2012
      Elmúlt farsang el, el, el, Kinek használt, kinek nem. Nekem használt, neked nem, Én táncoltam, te meg nem.
    • Találkozás a tanítókkal 2012 05 28
      Pünkösdhétfő! Rendkívüli, megható találkozó Hidegkúton. Az ötven éve elmúlt idő emlékei tükröződtek a gyanúsan csillogó szemekben. A nyugdíjas klub „ős-hidegkúti” tagjai hívták találkozóra, ünnepre szeretve tisztelt tanító házaspárjukat, Szalczer Györgyöt és Éllő Violát. Ők 1951 és 1962 között tanították Hidegkút iskolásait, az adott miliőben kiváló eredménnyel. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy a Hidegkútról elkerült diáktársak ismét felkeressék születésük és felcseperedésük színhelyét. Néhányuk ötven év távlatából először jártak ismét „itthon”! Mosoly és könny együtt járta táncát a meghatott arcokon. A régi diákok, szám szerint 55-en, párjukkal érkeztek és vettek részt az ünneplést nyitó Istentiszteleten. A harmóniumnál természetesen a „kántortanító-igazgatótanító” Gyuri bácsi foglalt helyet és ismét felcsendültek a régi, szép, nem feledett énekek. Azután a kegyelet órája következett: az ötven év alatt eltávozott családtagok, barátok, régi társak meglátogatása a temetőben. Az emlékek felidézése elmosta az idő tovahaladását. A fényképezés sem maradhatott el, közösen, osztályonként, a régi iskola falánál. Ezt követően séta, változások felfedezése a falu szépséges „Fő-utcáján”, ősz halántékkal emlékezve a régi csínyekre, eseményekre; ki is lakott itt, megvan-e még…?. Félúton meglepetés: a további sétához erőt meríteni, no meg egy ebéd előtti gyomorerősítőre megállás a régi-új szeszfőzdénél, ahol az új tulajdonosok a legkülönbözőbb aromájú termékeikkel látták vendégül a meghatott társaságot. Innen sem ment gyorsan a távozás, hogy megtegyék a még hátralévő fél kört a falu kultúrházáig. A bőséges ebéd után következtek az első találkozást is felülmúló pillanatok: névsorolvasás, ötven év pár mondatba sűrítve. Életek, sorsok néhány percbe sűrítve. Az élet vizsgadolgozat a tanítóik előtt. Szép és érdekes sorsok. Kiderült, hogy tanár- tanító generációkat is útnak indítottak ennek a kicsiny, a már sváb-magyar falunak a piciny, osztott osztályos iskolájából. Azután váltás, az „alapozás” is jól sikerült, az ebédhez dukáló helyi borok pedig tovább olajoztak: az alkalomra költött nóták sem maradtak el, tanítóik tiszteletére. Mégis a legfontosabb – már a kezdettől, nem lankadva, – meghitt beszélgetés párban, csoportban. Emlékek felelevenítése. Emlékezés, emlékezés és emlékezés a búcsú pillanatáig. Csodálatos, megismételhetetlen és talán párját is ritkító ünnepség volt. Méltó a lélek ünnepéhez, méltó pünkösdhöz!